Szent Péter második levele, 2Pt: deuterokanonikus újszövetségi irat, a 3. a →Katolikus levelek csoportjában. - 1. Keletkezése. Jóllehet 1,1: Péter ap. megnevezi magát, utal arra, hogy Krisztus tudtul adta neki a halálát (1,14) és tanúja volt a színeváltozásnak, jogos a feltételezés, hogy ~ nem Pétertől való. A ~ és a Júd közti egyezések csak úgy magyarázhatók, hogy Júd hatott ~re. A Júd 25 verséből 19 egészben v. részben a ~ben is megtalálható. A párhuzamos helyek egyes szavai az egész ÚSz-ben csak itt szerepelnek. Hogy a Júd bizonyos zavaró részei ~ből hiányoznak, az egyértelműen a Júd elsőbbségét tanúsítja (vö. Júd 6 és 2Pt 2,6.10; Júd 9 és 2Pt 2,11; Júd 13 és 2Pt 2,17). Azok a 2. sz. adatok, melyek Péter ap. szerzőségét tanúsítják, kevés hitelt érdemelnek, viszont a Péter ap. szerzősége ellen felhozott érvek megalapozottak. Péter ap. neve (1,1) azt tanúsítja az ap. tekintélyével, hogy a levél ap. tanítást tartalmaz; egyébként ~ a 2. v. 3. ker. nemzedékben keletkezett, mindenképpen Jeruzsálem és a Templom pusztulása (70) után. - II. Tartalma. A megszólítás és a jókívánságok után figyelmeztet a ker. életvitelre, különös tekintettel Krisztus újraeljövetelére (2Pt 1,3-21), továbbá óvatosságra int a tévtanítókkal, kivált olyanokkal szemben, akik tagadják az Urat (2,1-22) és kétségbe vonják Krisztus újraeljövetelét (3,1-16); ehhez csatlakozik a befejező rész (3,17). A levél a parúzia „késését” azzal indokolja, hogy Isten időt hagy mindenkinek a bűnbánatra (3,8). R.É.

BL:1696.